2004. július 8. (délután/ este)

Délután Stephel elmentünk a patakhoz... szép perceket töltöttünk ott el, majd visszamentünk a faluba. Visszaérve a tábor tűznél két ittas útitársunk fetrengett... jó volt látni, hogy nem csak én iszom. Később bementem a törzs főnökhöz és megkérdeztem, hol van a sámán mire azt monda, hogy ő az. Beszélgettünk Iklakról majd megkérdeztem tud-e jósolni, azt mondta megtudja mondani, hogy belül milyen vagyok. Megetetett velem valamit és elkellett képzelnem pár dolgot csukott szemmel. Mire feleszméltem egy penge volt a kezembe és az asztalt televéstem különös rajzokkal. Ezeket közösen fejtegettük. A végén azt mondta a sámán hogy valami komoly dolgot kell végrehajtanom, nem véletlenül vagyok itt, de erre nekem kell rájönnöm, hogy mi az, ő nem mondhatja el, annyit mondott még, hogy még találkozunk, nagyon rejtélyes ez az egész kaland. Iklak is titokzatos és valami beütése biztosan van neki, egyre jobban azt érzem, hogy itt valami készül, hogy innen nem jutunk haza élve... miközben ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak át a fejemben megérkeztek a terep járók és elindultunk a kastélyba, ahol mindenki elvonult a dolgára.

Fabrizio