2010. július 29., csütörtök

2004. július 15. (csütörtök)

Én ezt egyre jobban nem értem...

Sikerült elindulnunk a faluból. Az esőzések véget értek egyelőre, a talaj kissé megszáradt. A kapun belüli birtokra is sikerült bejutnunk. A kastélyba továbbra sincs senki, mindenki eltűnt, már az orvos is. A sebesült őr a társalgóba fekszik és, ha nem kerül a doki kezei közé meghal...

Miközben Juliette és Collyn társaságában az erkélyen beszélgettünk berregő hangra lettünk figyelmesek. Egy fekete helikopter közeledett felénk. Eléggé megijedtem, elsőre azt gondoltam, hogy kiakarnak lőni minket, ezért lerángattam mindenkit az előcsarnokba... páran nem jöttek, páran visszamentek és páran a pincébe mentünk... a nevek nem fontosak.

Miután a pincéből felvonultunk a társalgóba ott már nem találtunk senkit, Takumit leszámítva. Az erkélyről már nem lehetett látni a helikoptert, ezért úgy döntöttem elmegyünk kocsival arra és megnézzük mi történt a géppel. Épp elindultunk a kastélytól, amikor Juliette és társai is begördültek kocsijukkal, mondván, hogy visszajöttek értem, hogy menjek én is velük keresni a helikopterre utaló nyomokat.

A helikopter lezuhant. Kisebb tárgyak, berendezések a földön szanaszét repültek, még az egyik ülés is. A gép maga fennakadt egy fán... nem valami szép látvány. Felmásztam és egy majdnem fejét vesztett Nick nevű férfi hullájára bukkantam. A gépben nem találtam se több utast, se iratokat. Az URH rádió pedig csak recsegett.

Elindultunk hát visszafelé, Juliette hozta a fejszét, amit a gép oldalába fúródva találtam. Békésen mendegéltünk, amikor egy adig nem látott tisztásra értünk... eltévedtünk... A távolból füst kígyózott az ég felé, elakartunk indulni arra, de közben a közeli fák közül hangok ütötték meg a fülünket és Josef lépett elő a fák közül. Rögtön ellőttem a lábát, de, mintha meg se érezte volna, undorodva tekintett ránk és azt mondta azért van itt, hogy megöljön mind annyiunkat. Remek! Nem árulta el, hogy vannak- e társai, de biztosan. Fejbe akartam lőni, de ijesztgetésből csak a fülét lőttem el. Ezután számokat kezdett sorolni számunkra értelmetlennek hangzott az egész. Olyan, mint egy meghibásodott gép, aki a vész kódot mondja... mondta Jack, hogy az alagútban történt robbanás előtt is számokat mondogatott. Felálltam és fejbelőttem. Ő eldőlt. Meghalt, elvileg, de nem hiszem... a kastély felé vettük az irányt miután elvettem tőle fegyverét, töltényeket, egy ceruzát és egy medált... később megvizsgálom őket.

Juliette... nagyon feszült mostanában, imádom, szeretem, de leszedi a fejem... féltékeny Stephre... azt mondta azért, mert ismeri... én nem, nem is fogom, csak húzzunk el innen, Juliette is ezt kívánja, húzzunk el innen. Elég sokat vitáztunk az elmúlt napokban, remélem kitartunk...



Fabrizio

2010. július 27., kedd

2004. július 14. (szerda)

Hmm... az események érdekes fordulatot vettek... Sebastiant meg Collynt kicsit kiosztottam, olyan sügérek... nem látják, hogy mi folyik körülöttük és ez nagyon szarul esik. Aztán találgattunk egy pesoról információkat és egy képről. A pesoról kiderült, hogy chilei és egy 500-as. Egy ismert gyarmatosító konkvisztádor van rajta, akit indiánok öltek meg egy csatába. Az 1550-es években élte fénykorát.

Úgy gondoltuk páran, hogy kimegyünk a faluba, de Iklakot már vagy egy teljes napja nem láttuk sehol, sőőőt nagyon senkit se látunk sehol... így hát a páncélozott BMW terepjáróval, amit azután csináltam a Vedantarral, hogy Collyn felidegesített, mert szükségem volt egy kis kocsikázásra, tehát azzal elindultunk a falu felé. Igen ám, csak a falut és a belső birtokot egy tömör fémkapu választja el, ahol nem akartak kiengedni minket. Nekimentünk az ajtónak...

Semmi bajunk nem lett, a kapunak se, csak a kocsi horpadt be elől. Kiszálltam, már eléggé ideges voltam így három választási lehetőséget adtam az őrnek. A legrosszabbat választotta... kénytelen voltam ellőni a kezét és leütni. Mivel segítséget nem tudtunk hívni hozzá a meghibásodott kaput részben automatikus vezérlő rendszerrel, részben kézi erővel kinyitottuk és a falu felé mentünk.

A faluba alig volt élet... a törzsfőnökhöz mentünk, aki döbbenten nézett ránk, de rögtön kezelésbe vetette az őrt. A kérdéseinkre csak csodálkozással reagált és választ nem adott semmire... valahogy éreztem.

Az esőzés miatt nem tudtunk a sáros emelkedőn felmenni a kocsival, így ideiglenesen menedéket kértem a törzsfőnöktől, aki szívesen lát minket... csak válaszokat nem tud adni semmire...


Fabrizio

2010. július 25., vasárnap

2004. július 13 (kedd)

Sok minden történt az elmúlt héten... Josefet követtük és kiértünk az erdőbe, ahol találkoztunk egy emberrel, aki visszaakart küldeni minket a kastélyba, de Josef leütötte... nem bízom én ebbe a fazonba. Tovább mentünk és egy barlangba jutottunk, azt hiszem, amit Josef berobbantott és Ő maga elmenekült minket pedig magunkra hagyott... Jack megsérült, a többiekkel ép bőrrel megúsztuk. Nem sokkal később vissza tereltek minket a kastélyba. Jacket megműtötték.

Az idő nem javul... ma kedd van. Iklak egyik embere beállított, hogy menjünk vele, mert Iklak akar valamit, kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni... Előző nap épp azt latolgattuk, hogy hogyan húzzunk el innen... Páran elmentek, jómagam maradtam és kimentem a törzs főnökhöz... semmi újat nem tudtam meg. Mikor visszaértem a kastélyba Emma és Jack ismét ott volt, nem mentek el... később Takumi is visszatért az ő gépének kilőtték a tankját... érdekes. Collyn kiment a parkba és meglőtték... Bryannel hoztuk be, a társalgó erkélyén pedig olyan nyílvesszőt talált Takumi, amivel a gépét is lelőtték. Hosszas okfejtésbe kezdtünk és az eseményeket az első naptól fogva átgondoltuk. Egyelőre még tök homály minden.



Fabrizio

2010. július 20., kedd

Nyaralás

Kedves Hölgyek és Urak!
Örömmel értesítem Önöket...
Szóóóval, a mai nappal eltávoztam Keszthelyre egy kiadós Balatoni nyaralásra. Várható visszatérésem dátuma 2010. 07. 24. este. Addig kitartást Nektek és játszatok sokat!
Szeretettel:

Andrew

Ui.: Amikor ezt olvassátok valszeg már nem vagyok Szegeden^^

2010. július 19., hétfő

Josef- 2004. július 12. (hétfő)

A napok gyorsan elteltek és elérkezett a vasárnap amikor hazafelé kellett volna indulnunk... igen, kellett volna. Az emeletre mentünk körbenézni, mert dobogást hallottunk fentről. Minden ajtó zárva volt hmm... jómagam visszavonultam a társalgóba, sok hülye fent lövöldözött meg rugdosta az ajtót. Ez a Jack gyerek is, mint egy komplett őrült, nem is olyan, mint egy 15 éves, valahol nagyon elbaszták a nevelését...

Egyszer csak a vihar tombolni kezdett és elment az áram... a társaság többi tagja is visszatért lassan. Jack készített a Vedantarral egy zseblámpát, majd egy Josef Kaltair nevű ember jött értünk, hogy menjünk vele a biztonsági szobába, mert a kastély többi része életveszélyes... hamarosan az is kiderült, hogy miért. Josef állítása szerint Ő egy messziről érkezett ember, aki megakar menteni minket Mr Iklaktól, mert Iklak és a teljes személyzet megakar ölni minket. Szuper nem? Teljesen boldog vagyok.... Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy lelövöm Josefet, nem tettem meg, átvonultam a hálószoba részbe... Elvileg kikell majd törnünk valahogy, de nem tudom mégis hogy gondolta, nem százas a csávó.


Fabrizio

2010. július 15., csütörtök

2004. július 6-7.


Kedden nem történt túl sok minden. Mr Iklak tartott megint egy bemutatót a Vedantarról. Annyira nem érdekel a dolog. Hajnalba Juliettevel elmentünk jacuzzini és közben futottunk pár kört a medence körül...

Szerdába átnyúlóan tartott a fürdős program. Reggel fél kilenckor reggelizni mentünk, majd elindultunk Sam Nolen temetésére, egy közeli faluba, ahol biztosan járta már. A törzs főnökkel is beszéltem, akinek a sátrába az asztalon vésetek voltak, nagyon ismerős... kérdeztem tőle egy s mást, de konkrét választ nem adott semmire, de a sejtelmes mosolya arra enged következtetni, hogy nem először vagyok ezen a helyen. Mikor erre utaló megjegyzést tettem Mr Iklak számára a kocsiba ő nem reagált rá. Furcsa... nagyon furcsa...
Holnap egy befektetők részére tervezett megbeszélésen kell részt vennünk, ahol a Vedantarról kell elmondanunk a véleményünket. De én már egyszer elmondtam! Vagy nem?!


Fabrizio

2010. július 13., kedd

2004. július 5. (hétfő)

Hmm... érdekesen kezdődött a reggel, megreggeliztünk... aztán tíz körül Sam Nolan kíséretében egy limuzinba pattantunk, ami elvileg egy labor felé szállított minket, ahol megtekinthetjük az új találmányt. Ahha... útközben megkértem Juliettet, hogy írja fel a nevét, telefonszámát és egy szívecskét egy lapra, valami érdekes érzésem van, mintha ismerném ezeket az embereket, de mégse... ahha, csak a dolog kudarcba fulladt, amikor egy golyó a kocsin átszáguldva eltalálta sofőrünket és a jármű fejre állt. Káosz... zűrzavar. Kikászálódtunk végül és Sam vezetésével az erdőn keresztül a kastélyba indultunk. Alig mentünk pár métert amikor két lövés jött és Sam haldoklásba kezdett a földön. Annyit mondott nekem, hogy "vigyázz rájuk, védd meg őket" nem tudom, hogy mire vagy kire gondolt, de a csoportra tippeltem, de nem sikerült valami fényesen pár okostóni a másik irányba indult... mi kábé 10 emberrel visszamentünk a kocsihoz és megnéztük van-e benne valami használható, hát nem volt. Az út mentén sétáltunk az erdő rejtekébe a kastély felé, amikor begördült mellénk Mr Iklak kocsija és felszedett minket, majd a másik csapatot is. Két ember kint ragadt. Mikor a kastélyba értünk Mr Iklak engedélyezte, hogy a fegyvereinket saját felelősségre magunkhoz vegyük... majd bemutatott egy Vedantar nevű csoda kütyüt... érdekes... nem engedett ki a két útitársunk keresésére... az egyikük Lucia... azt mondta nem mehetek ki megöletni magam, mert nekem még dolgom van, nem tudom, hogy mire gondolt, de biztos... ezt követően Juliettével elvonultunk a szobánkba, ahol én rögtön ledobáltam magamról minden ruhát, nem tudom Juliette mennyire örült ennek, de nem bánkódott az biztos... majd a fürdőbe vonultam rendbe hozni magam és a nap további részét a szobában töltöttem némi ital társaságában.



Fabrizio

2010. július 12., hétfő

Befektetők közt 1. rész


Fabrizio

Befektetők közt intro- BK


Fabrizio


2004. július 4. (vasárnap)

Reggel indultunk el Mr Iklakhoz. Először hajóra szálltunk és kocsival mentünk a birtokig. Bryan eléggé rosszul volt a hajóút során... Lucianaval összevesztünk rendesen, mert kiderült, hogy megcsaltam az egyik hajón dolgozó szobalánnyal.

A birtok kapujához érve az ajtót sárga védőruhás emberek nyitották ki. Egy Nolan nevű férfi az étkezőbe kísért minket. Kint esik az eső... pocsék az idő. Megvacsoráztunk és Mr Iklak elmondta, hogy a világot is megváltoztató találmányát holnap fogja bemutatni és délelőtt tízkor indulunk. elég kíváncsivá tett. Vacsora után megkezdődött a szobaosztás. Hamar megismerkedtem egy Juliette nevű hölggyel és megengedte, hogy nála aludjak, nagyon jó nő, formás, szexi, okos... Párizsból érkezett. Nagyon vonzó teremtés. Beszélgettünk pár órán keresztül, megmutattuk egymásnak a tetkóinkat, majd engem elnyomott az álom.

Most megint ébren vagyok... úgy döntöttem kimegyek a társalgóba, hátha találok kint valakit. Bryan a testőröm ott volt és később megérkezett Juliette, és Luciana is befutott. Szépen vagyunk... Lassan hajnalodik, kiugrom az ágyból a találmány már vár reám...

Fabrizio

2010. július 11., vasárnap

Döbbenet

Miközben Fabrizio épp Párizsba tartott és már mindenki a hazafelé tartó járművén ült és Fabri épp flörtölt Juliettevel... hirtelen...
FILMSZAKADÁS
A hét 2004. július 4-től újrakezdődött... minden onnan, hogy Szibériába kocsikáznak a milliárdos befektetők, azonban már csak nyolcan vannak... hol van a kilencedik?! Lesz itt ne mulass^^
Fabrizio holnaptól újra nekiveselkedik az egy hetes vakáció élmény beszámolójának... mára viszont mindenkinek jó éjt!



Andrew

2004. július 11. (vasárnap)

Reggel... jó volt Iklak búcsú garden partija. Reggeli után összecsomagoltam. Stephel és az ő társaságával megyek Párizsba. Luciananak elintéztem a helikoptert. Bryan velem jön... a holmijait majd áthozatom... Délelőtt részt vettünk mi befektetők egy utolsó megbeszélésen, ahol szép összegekkel szálltunk be a Vedantar terjesztésébe. Jómagam 500 millió amerikai dollárral. Már nincs sok idő... pár perc és elindulunk. Szép hét volt... de az az érzésem, hogy nincs még vége, koránt sincs.

Fabrizio

2010. július 10., szombat

2004 július 10. (szombat)

Az egy hét nagyon gyorsan eltelt. Holnap már utazunk is haza, ma délelőtt még lesz valami program, de nem tudom mi... itt senki nem tud semmi, minden titok, de mért... úgy gondoltam készítek még egy búcsú videót, amelynek képei a hét eseményeit foglalják össze. Mikor Magyarországon jártam láttam egy Barátok Közt nevű magyar sorozatot a tévében, ennek a szignálja alkotja az összefoglaló videó egy részének zenei aláfestését. Jó lesz majd otthon visszanézni ezt... főleg, hogy Párizsba megyek vissza, nem New Yorkba. Luciananak rendeztem a nevére egy házat, ott ellakhat nyugodtan, ennyit megérdemel, kap hozzá egy kocsit is. Nehéz ez mindkettőnknek, de nekem változásra van szükségem. Még írni fogok biztosan...






Fabrizio

2004. július 8. (délután/ este)

Délután Stephel elmentünk a patakhoz... szép perceket töltöttünk ott el, majd visszamentünk a faluba. Visszaérve a tábor tűznél két ittas útitársunk fetrengett... jó volt látni, hogy nem csak én iszom. Később bementem a törzs főnökhöz és megkérdeztem, hol van a sámán mire azt monda, hogy ő az. Beszélgettünk Iklakról majd megkérdeztem tud-e jósolni, azt mondta megtudja mondani, hogy belül milyen vagyok. Megetetett velem valamit és elkellett képzelnem pár dolgot csukott szemmel. Mire feleszméltem egy penge volt a kezembe és az asztalt televéstem különös rajzokkal. Ezeket közösen fejtegettük. A végén azt mondta a sámán hogy valami komoly dolgot kell végrehajtanom, nem véletlenül vagyok itt, de erre nekem kell rájönnöm, hogy mi az, ő nem mondhatja el, annyit mondott még, hogy még találkozunk, nagyon rejtélyes ez az egész kaland. Iklak is titokzatos és valami beütése biztosan van neki, egyre jobban azt érzem, hogy itt valami készül, hogy innen nem jutunk haza élve... miközben ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak át a fejemben megérkeztek a terep járók és elindultunk a kastélyba, ahol mindenki elvonult a dolgára.


Fabrizio

2010. július 8., csütörtök

2004. július 8. (csütörtök)




Király... megint reggel van, gyorsan telnek a napok, hálleluja... Stephnél aludtam, de nem történt köztünk semmi, csak megengedte, hogy nála lakjam. Elmentünk reggelizni, aztán kilenckor indult a túra... valami Katr Mahol nevű faluba kocsikáztunk ki... az öreg Iklak nyakát megszorongattam kicsit, mikor a terepjárók elhúztak... kint töltjük a napot és az éjjelt is... kis sumák öreg... nem is írom tovább. A Katr-ok otthona ez a hely. Állítólag Iklak felmenői találtak rájuk és ők védték meg a telepesektől vagy kiktől. Iklak valami furcsa nevű dolgot említett: kultúra. Van itt egy nagy máglya, ami egy mindennapi szertartási kelléke a falusiaknak. Iklak azt állítja, hogy néhányan tudnak angolul... hát nagyon jó. Elég nyomasztó ez a hely, de van tér erő, csak telefon nincs. Ebédre vendégül látnak minket, hmmm nem valami szív derítő dolog. Az ülő helyek viszont kényelmesek. Egy férfi fogadott minket, ő lehet a törzs főnök, de nem tudom, a neve Kehelta. A csaját pedig Alehktanak hívják. Zöldségeket és sült húst hoztak ebédre meg lepény kenyér utánzatot és fa tányérokat, hegyes fa pálcikákat étkészlet gyanánt...  Most egy füzetbe jegyzetelek... később még írok...






Fabrizio

2004. július 7. (szerda)

Reggelihez készülünk... a gondolataimba Lucia és Stephani motoszkál folyamatosan. Lucia féltékeny és nem akar elveszíteni. Eléggé kiakadtam mikor előadta ezt a "majd meglátod mi fog történni" dolgot, hát gondoltam kocsikázok egyet. Steph épp kijött a parkba így őt is magammal vittem és hosszasan beszélgettünk... nekem kell dönteni, lehet ő nem is akar tőlem semmit... Lucianaval a hét év viszont hét év... Steph nagyon bejön, ezt Lucia is tudja... és nem ő miatta, mert ő lehet egy pár napos kaland, lehet egy hosszú kapcsolat, lehet, hogy semmi... de megijedtem. Nem akarok kötöttséget, nem akarok házasságot még nem... félek korai volt Lucia eljegyzése, a gondolataim össze- vissza cikáznak és egyre jobba azt érzem, hogy szakítanom kell Luciaval, magam miatt, de közben sajnálom és szeretem, mert egy csodálatos nő, de... a szívem mást súg azt mondja repüljek, legyek szabad, az eszem pedig... hosszas rágódás után és egy Bryannel lefolytatott férfias eszmecsere után úgy döntöttem, hogy összeszedem magam és szakítok Luciaval, meg kell tennem... mindkettőnknek fájni fog, biztos vagyok benne, hogy neki jobban, de megőrülök, ha tovább kell kötöttségek közt élnem és nem nézhetek meg egy csajt és nem foghatom meg, ha kedvem támad... ehhez még nem nőttem fel, nem akarom elkötelezni magam Lucia mellett. Ha Steph is neme mond az sem baj, két ló közé esek, de szabadon, azt csinálhatok amit akarok... mégis lelkiismeret- furdalásom van. Lucia nem érdemli ezt, de az egyikünk számára se jó, ha erőltetjük.
Ezután egy hosszas befektető megbeszélés volt... nagyon sok fontos és érdekes dolgot sikerült a felszínre hozunk és a Vedantar veszélyeiről, hasznáról tanácskoztunk, amely érdekes kivitelezési, gyakorlati formákat hozott felszínre és mindenki megosztotta a társasággal, hogy mi a véleménye a Vedantarról és milyen előnyei, hátrányait látja... ezalatt leveleztem Bryannel, ekkor ejtettük meg a férfias eszmecserét.
Miután ezzel végeztünk Emma megengedte, hogy én kísérhessem el az unoka öccsét Jacket kocsikázni, amelynek egy kis jobb oldali és hátsó horpadás lett a következménye, de ép bőrrel megúsztuk, majd a srácot felkísértem Emmához és a szobámba vonultam a gondolataimba merülve.



Fabrizio

2010. július 7., szerda

2004. július 6. (este)

 Hmm... érdekesen telt ez a mai nap... Nap közben elmehettünk megnézni a gyárat, meg a felszerelést a biztonsági szobát és egy külön kis állat rezervátumot, amit a Vedantarral hoztak létre. Nem volt túl érdekes bemutató körút, de a biztonsági terem nagyon tetszett, nagyon profi berendezések vannak ott, komoly felszerelések. Mikor visszaértünk a kastélyba felmentem Stephez, valamiért pikkel rám... mondtam neki pár dolgot, csak hát ne ma legmegfelelőbb stílusban, meg lehet nem fürdés közben kellett volna rányitnom, egy pofon lett a vége... én csak mosolygok rajta... féltékeny, mert Lucianat eljegyeztem, nők... vacsora után úgy döntöttünk Bryannel, hogy kellene valami kondi terem ide, így hát a medencéknél a Vedantarral kreáltunk két fekve nyomó padot és edzettünk kicsit. Miután befejeztük az edzést, csobbantam egyet a vízbe és Lucia is megérkezett, majd rövid idő elteltével a szobánkba mentünk és egymás társaságában kellemesen töltöttük el az est további részét.



Fabrizio

2010. július 6., kedd

Első napok: 2004. július 6. (kedd)

Úgy gondoltam, hogy csinálok reggel egy sebtében összeállított videót, az eddigi eseményekről, egy kis zenei aláfestéssel. A reggeli után hozzá is fogtam, hát ez lett belőle... nekem biztosan örök emlék marad, sosem csináltam még videót... de nem tűnik nehéznek. Lucia melelttem van ez a lényeg, hiába lángol fel a szívem néha más iránt, az ő iránta lobogó lángot nem tudják kioltani. Megkértem a parkban Luciana kezét... igent mondott^^


Fabrizio

2004. július 5. (hétfő)



Az éjszaka fergeteges volt Luciana szuper csaj... Reggel időbe ébredtünk, reggelizni indultunk, majd ismerkedtünk a többiekkel. Én sétáltam egyet egyedül, érdekes ez a hely... Tízkor a megbeszéltek szerint az étkezőbe vonultunk és onnan limuzinnal mentünk ki a gyárhoz, A vendég látónk bemutatta a Vedantar nevű készüléket, eszközt, mellyel szinte bármilyen anyagból és tárgyból előlehet állítani egy másik tárgyat, élőlényt. Az elkövetkezendő egy hétben ezt fogjuk kipróbálni és véleményezni... kíváncsi vagyok a biztonsági protokolljára. Estére karaoke partit szerveztem  hátul a medencékhez, jó páran eljöttek az elbűvölő Stephani is... de nem lehet nekem ott van Luciana. Nagy volt a buli, tombolás, ugrálás, zenélés, elképesztően király volt. Holnap tízkor megyünk megnézni a gyárat és az erőművet, ami biztosítja a Vedantarok energia ellátását, nagyon nem érdekel a dolog...

Fabrizio

2010. július 5., hétfő

Érkezés: 2004. július 04. (vasárnap)

Sokáig utaztunk... kicsit összerázódtunk az út alatt, jó fej srác a testőröm, Bryan. A barátnőm pedig szexi és kívánatos, elbűvölő teremtés még most is. A hajóút megviselte Bryan gyomrát, de erős volt és kibírta, én a repüléstől félek. Mikor odaértünk egy hatalmas kastély képe tárult a szemünk elé. Bevezényeltek minket az étkezőbe, ahol a vendég látónk fogadott minket és bőséges vacsorával látott el. Én benyakaltam egy üveg orosz vodkát is, csak, hogy ne fázzak. Miután befejeztük a vacsit, el mondta az öreg, hogy a pénzünk kellene egy új találmányhoz, amit a következő egy hétbe magunk próbálnánk ki, de a termék bemutatás holnap 10:00- kor lesz. Már nagyon kíváncsi vagyok. Ezt követően megkaptuk szobáinkat és mindenki mással üti el az éjszaka csöndjében keletkezett időt.

Fabrizio

2010. július 4., vasárnap

Autó és hajó

New Yorkból indulunk, miután befejeztem egy kora reggeli megbeszélést. A barátnőm és hűséges testőröm kíséretében indulunk el a kikötőbe, ahol elfoglaljuk helyünket egy igazán különleges és drága yachton. Elsőnek pár műszaki adatot írok le mind két járműről. Úgy gondoltam betűzök pár fényképet is a limuzinról és a hajóról is a naplóba.

A Hummer típusú limuzin:

  • 16 személyes 
  • klimatizált 
  • LCD TV+DVD
  • iPod, USB csatlakozás
  • hangulatfények, lézerek
  • sötétített ablak
  • extra bárpult
  • tetőablak
  • Hifi: 6000 watt
  • bőr belső
  • 11 méter hosszú


A Bianco nevű yacht adatai:

  • 8 személyes
  • 31 méter hosszú
  • 2400 lóerős turbófeltöltős motor
  •  23 csomós (42,5 km/órás) utazó- és 29 csomós (54 km/órás) végsebesség


Az összes kabinba felső kategóriás Bose szórakoztató rendszer került, így rossz idő esetén sem unatkozhat senki. 
A hátsó részbe öt méteres garázs került, ide lehet például a jet-skiket parkolni. Teljes körű, minden modern eszközt tartalmazó navigációs rendszerrel kínálják, a kényelmet a teakfából készült fedélzeten a bár teszi teljessé.

Képek:










Fabrizio

Fabrizio Girodano



Fabrizio Giordano Olaszországban született, Firenze városában 1974. okt. 15-én. Olaszországban nevelkedett anyja és apja szerető környezetében. Anyját Albertinának apját pedig Giorgionak hívják.  Egyke fiúként nőtt fel. A kapcsolatot szüleivel a mai napig tartja, igaz, ők Olaszországba maradtak.

Apja nevéhez köthető Fabrizio meggazdagodása is. Apja kezébe összpontosult a családi vállalkozás, így volt ez sokáig, de a helyzet öt éve megváltozott. Fabrizio befejezte tanulmányait a Firenzében található, nagy elismertséggel bíró,  L'Università degli Studi di Firenze egyetemen. Ezt követően átvette apjától az eredetileg olasz központú, Giordano Security Italia (GSI) névre hallgató biztonságtechnikai céget, mely egész Itália területét lefedi kirendeltségeivel és embereivel, majd Amerikában is terjeszkedni kezdett. A cég jelenlegi központja New Yorkban található, Fabrizio innen irányítja a vállalatot. Nem rég fejlesztett ki szakemberei segítségével egy új technikai berendezést, melyet még nagy titok övez, de a tesztelések már kezdetüket vették. A cég termelte profitnak köszönhetően Fabrizio jelenleg 15 milliárd dollár és 20 milliárd euró büszke tulajdonosa. Egy villát építetett magának New York egy csöndes peremén, amelyet stílusosan ezernyi biztonsági berendezéssel látott el.

Fabrizio 10 évvel ezelőtt, húsz éves korában örökbefogadott egy lányt, akinek neve Hana Robertson. Megesett rajta a szíve és a szülei is támogatták a dolgot.

Fabrizio a vállalat mellett külsejére is kényes és igényes. Félhosszú fekete haja, mindig tiszta és ápolt, gyakorta zselézett. Hajához 
hasonlóan szemei is feketék, melyben érthetetlen és zavaró, furcsa fény csillog állandóan, amely néha az öröm, néha a bánat fényét tükrözi. Magasságát örökölte apjától, kiemelkedik 190 centijével az emberek soraiból. Sportos testalkatú, ezért tesz is, rendszeres edzéseken vesz részt és képzi magát a harcművészetek terén. Igaz, pedáns és rendtisztelő ember, de borostát rendszerint hord, vonzóbbá válik tőle. Kedveli a márkás és elegáns holmikat, ékszereket, különösen elegáns öltönyöket. A divat szerint próbál öltözködni. Állandó kelléke egy fekete napszemüveg, mely mögött szemét senki sem látja. Magánál hord mindig egy Taurus PT 52 s” típusú 9mm-es fekete-ezüst színű pisztolyt.

A cég munkaterületéből kifolyólag szabálytisztelő ember. Bármikor rendelkezésére áll bárkinek, segít másokon, munkájából adóik az is, hogy figyelmes és rendszerint körültekintő, jó emberismerő, ezért gyakran megérzi, ha valakinek segítségre van szüksége. A cég vezetéséhez nélkülözhetetlen, hogy hidegvérű legyen és kíméletlen. Rendelkezik azonban nem egy negatív tulajdonsággal is. Ezek közé tartozik, hogy nehezen, sőt egyáltalán nem adja fel elveit, de bizonyos döntések esetén meggyőzhető. Megfigyelhető nála, hogy Ő nem egoista, csak tökéletes, egoizmusa adódik abból is, hogy művelt és intelligens ember. Felettébb zavaró tulajdonsága az, hogy túl őszinte, ami néha lenézően és bunkón hat másokra.