Fabrizio
2010. augusztus 9., hétfő
2010. augusztus 2., hétfő
A hét
Tisztelt olvasó közönség!
Augusztus 2. és augusztus 7. között Szolnok városban tartózkodom, ezért a cikkezés átmenetileg szünetel. Ez is már egy ütemezett cikk, amit még vasárnap (2010. 08. 01.) írtam. Szép hetet és jó játékot kívánok Nektek az előttünk álló egy hétre, magamnak pedig jó nyaralástXD
A Vedantar legyen Veletek!
Augusztus 2. és augusztus 7. között Szolnok városban tartózkodom, ezért a cikkezés átmenetileg szünetel. Ez is már egy ütemezett cikk, amit még vasárnap (2010. 08. 01.) írtam. Szép hetet és jó játékot kívánok Nektek az előttünk álló egy hétre, magamnak pedig jó nyaralástXD
A Vedantar legyen Veletek!
Andrew
2004. július 17. (szombat)
16-án este úgy döntöttem elmegyek kicsit felfedezni a kastélyt. Felmentem a felettünk lévő szintre, ahol minden ajtóról letörték a kilincset, így az összes nyitva volt, hálószobák, fürdők és a fenti társalgó, amit elöntött a víz. Semmi érdemlegeset nem találtam. Tovább mentem a legfelső szintre, ahol minden ajtó érintetlen volt és zárva találtam őket, kivéve egyet a fenti kertet. Az nyitva volt, kimentem, hogy megkeressem Mr Iklakot, de semmi...
Hirtelen a folyosóról koppanások szűrődtek be, fegyvert szegeztem és kimentem a folyosóra... féltem, hogy mi fog történni... a folyosón Collyn fogadott... egy fémvágóval ügyködött a társalgó feletti szoba ajtaján. Azt mondta kikell nyitnia és bekell jutnia, de az erkély bevan falazva. ő nyitotta ki a lentebb lévő szint ajtajait is, amíg el nem árasztotta a víz. Azt állítja valami nagy állat kifeszítette az ajtót, mire bemászott a másodikon lévő társalgóba az erkélyen át. Szerintem az a nagymacska lehet, aminek a lábnyomát a labirintusba is megtaláltuk... Collyn szerint egy Jeti...
Collyn... egy 17 éves fú, aki azt hiszi, hogy felnőtt... de nem az, csak egy gyerek, egy gyerek, aki állandóan okoskodik és azt hiszi, hogy mindent tud, ha meg kérdezzük, semmire sem tud választ adni... vagy mégis... sőőőttt... biztosan nem hülye gyerek, csak rosszul adja elő magát...
Megkértem, hogy jöjjön le velem és az orvosi szobából nyíló ajtót nyissa ki, szerencsére segít nekem, annak ellenére, hogy bunkó voltam vele múltkor, bánt a dolog, hisz csak gyerek. Lefelé menet az első emeleti társalgó előtt összefutottunk Bryannek, aki az erdőbe tartott túrázni épp, de megkértem, hogy elsőnek jöjjön velünk az orvosiba. Collyn kinyitotta az ajtót és egy raktár helyiséget találtunk ott, ami tele volt dobozokal, a dobozokba pedig....(mivel mennem kellett nem derült ki:D)
Hirtelen a folyosóról koppanások szűrődtek be, fegyvert szegeztem és kimentem a folyosóra... féltem, hogy mi fog történni... a folyosón Collyn fogadott... egy fémvágóval ügyködött a társalgó feletti szoba ajtaján. Azt mondta kikell nyitnia és bekell jutnia, de az erkély bevan falazva. ő nyitotta ki a lentebb lévő szint ajtajait is, amíg el nem árasztotta a víz. Azt állítja valami nagy állat kifeszítette az ajtót, mire bemászott a másodikon lévő társalgóba az erkélyen át. Szerintem az a nagymacska lehet, aminek a lábnyomát a labirintusba is megtaláltuk... Collyn szerint egy Jeti...
Collyn... egy 17 éves fú, aki azt hiszi, hogy felnőtt... de nem az, csak egy gyerek, egy gyerek, aki állandóan okoskodik és azt hiszi, hogy mindent tud, ha meg kérdezzük, semmire sem tud választ adni... vagy mégis... sőőőttt... biztosan nem hülye gyerek, csak rosszul adja elő magát...
Megkértem, hogy jöjjön le velem és az orvosi szobából nyíló ajtót nyissa ki, szerencsére segít nekem, annak ellenére, hogy bunkó voltam vele múltkor, bánt a dolog, hisz csak gyerek. Lefelé menet az első emeleti társalgó előtt összefutottunk Bryannek, aki az erdőbe tartott túrázni épp, de megkértem, hogy elsőnek jöjjön velünk az orvosiba. Collyn kinyitotta az ajtót és egy raktár helyiséget találtunk ott, ami tele volt dobozokal, a dobozokba pedig....(mivel mennem kellett nem derült ki:D)
Fabrizio
2010. augusztus 1., vasárnap
2004. július 16. (péntek)
Az órák és a percek nagyon lassan vánszorognak...
Juliette, mintha kerülne, félek, hogy elveszítem az a Louis... Iklak és a személyzet köddé vált, vagyis mi nem találjuk őket és ők se nagyon keresnek minket... de friss étel mindig van az étkezőbe, de ki teheti oda... lehet Josef... bár ő meg már elvileg halott. Kész rémálom ez az egész!
Az őrt, akit meglőttem a halál fojtó karjai szorongatják. Az orvost nem találjuk... bevittük a rendelőbe, ahol kapott egy adag vért, egy jókora lefertőtlenítést a kezére és Emma bekötött neki egy sóoldatot is. A kötését folyamatosan cseréljük, de szerencsétlennek előttem két ujját... ha a fertőtlenítés nem volt sikeres lekell vágnunk a kézfejét, csuklóból.
Nem gondoltam volna, hogy ekkora kárt okozok benne, egy kéz lövéstől még senki nem szenvedett ilyen súlyos károsodásokat, pedig el lőttem már pár ember kezét az évek alatt... nagyon ideges vagyok már. Juliette, Josef, az őr, Iklak, ez az egész hely... van egy arany töltényem, amit magamnak tartogatok azóta, amióta átvettem a cégvezetést. Ha már nagyon nem bírom tovább...
Kutakodtam a Vedantarba is, legyártottam egy nyílvesszőt, de az nem hasonlított se a falusiak, se az üldözőnk, üldözőink nyílvesszőire. Vedantart, Josefet, Iklakot nem találtam a gépbe, és térképet sem a birtokról. Lehet keresnem kellene egy térképet valahol a kastélyba, csak ülünk a társalgóba és várjuk a megváltót...
Juliette, mintha kerülne, félek, hogy elveszítem az a Louis... Iklak és a személyzet köddé vált, vagyis mi nem találjuk őket és ők se nagyon keresnek minket... de friss étel mindig van az étkezőbe, de ki teheti oda... lehet Josef... bár ő meg már elvileg halott. Kész rémálom ez az egész!
Az őrt, akit meglőttem a halál fojtó karjai szorongatják. Az orvost nem találjuk... bevittük a rendelőbe, ahol kapott egy adag vért, egy jókora lefertőtlenítést a kezére és Emma bekötött neki egy sóoldatot is. A kötését folyamatosan cseréljük, de szerencsétlennek előttem két ujját... ha a fertőtlenítés nem volt sikeres lekell vágnunk a kézfejét, csuklóból.
Nem gondoltam volna, hogy ekkora kárt okozok benne, egy kéz lövéstől még senki nem szenvedett ilyen súlyos károsodásokat, pedig el lőttem már pár ember kezét az évek alatt... nagyon ideges vagyok már. Juliette, Josef, az őr, Iklak, ez az egész hely... van egy arany töltényem, amit magamnak tartogatok azóta, amióta átvettem a cégvezetést. Ha már nagyon nem bírom tovább...
Kutakodtam a Vedantarba is, legyártottam egy nyílvesszőt, de az nem hasonlított se a falusiak, se az üldözőnk, üldözőink nyílvesszőire. Vedantart, Josefet, Iklakot nem találtam a gépbe, és térképet sem a birtokról. Lehet keresnem kellene egy térképet valahol a kastélyba, csak ülünk a társalgóba és várjuk a megváltót...
Fabrizio
2010. július 29., csütörtök
2004. július 15. (csütörtök)
Én ezt egyre jobban nem értem...
Sikerült elindulnunk a faluból. Az esőzések véget értek egyelőre, a talaj kissé megszáradt. A kapun belüli birtokra is sikerült bejutnunk. A kastélyba továbbra sincs senki, mindenki eltűnt, már az orvos is. A sebesült őr a társalgóba fekszik és, ha nem kerül a doki kezei közé meghal...
Miközben Juliette és Collyn társaságában az erkélyen beszélgettünk berregő hangra lettünk figyelmesek. Egy fekete helikopter közeledett felénk. Eléggé megijedtem, elsőre azt gondoltam, hogy kiakarnak lőni minket, ezért lerángattam mindenkit az előcsarnokba... páran nem jöttek, páran visszamentek és páran a pincébe mentünk... a nevek nem fontosak.
Miután a pincéből felvonultunk a társalgóba ott már nem találtunk senkit, Takumit leszámítva. Az erkélyről már nem lehetett látni a helikoptert, ezért úgy döntöttem elmegyünk kocsival arra és megnézzük mi történt a géppel. Épp elindultunk a kastélytól, amikor Juliette és társai is begördültek kocsijukkal, mondván, hogy visszajöttek értem, hogy menjek én is velük keresni a helikopterre utaló nyomokat.
A helikopter lezuhant. Kisebb tárgyak, berendezések a földön szanaszét repültek, még az egyik ülés is. A gép maga fennakadt egy fán... nem valami szép látvány. Felmásztam és egy majdnem fejét vesztett Nick nevű férfi hullájára bukkantam. A gépben nem találtam se több utast, se iratokat. Az URH rádió pedig csak recsegett.
Elindultunk hát visszafelé, Juliette hozta a fejszét, amit a gép oldalába fúródva találtam. Békésen mendegéltünk, amikor egy adig nem látott tisztásra értünk... eltévedtünk... A távolból füst kígyózott az ég felé, elakartunk indulni arra, de közben a közeli fák közül hangok ütötték meg a fülünket és Josef lépett elő a fák közül. Rögtön ellőttem a lábát, de, mintha meg se érezte volna, undorodva tekintett ránk és azt mondta azért van itt, hogy megöljön mind annyiunkat. Remek! Nem árulta el, hogy vannak- e társai, de biztosan. Fejbe akartam lőni, de ijesztgetésből csak a fülét lőttem el. Ezután számokat kezdett sorolni számunkra értelmetlennek hangzott az egész. Olyan, mint egy meghibásodott gép, aki a vész kódot mondja... mondta Jack, hogy az alagútban történt robbanás előtt is számokat mondogatott. Felálltam és fejbelőttem. Ő eldőlt. Meghalt, elvileg, de nem hiszem... a kastély felé vettük az irányt miután elvettem tőle fegyverét, töltényeket, egy ceruzát és egy medált... később megvizsgálom őket.
Juliette... nagyon feszült mostanában, imádom, szeretem, de leszedi a fejem... féltékeny Stephre... azt mondta azért, mert ismeri... én nem, nem is fogom, csak húzzunk el innen, Juliette is ezt kívánja, húzzunk el innen. Elég sokat vitáztunk az elmúlt napokban, remélem kitartunk...
Sikerült elindulnunk a faluból. Az esőzések véget értek egyelőre, a talaj kissé megszáradt. A kapun belüli birtokra is sikerült bejutnunk. A kastélyba továbbra sincs senki, mindenki eltűnt, már az orvos is. A sebesült őr a társalgóba fekszik és, ha nem kerül a doki kezei közé meghal...
Miközben Juliette és Collyn társaságában az erkélyen beszélgettünk berregő hangra lettünk figyelmesek. Egy fekete helikopter közeledett felénk. Eléggé megijedtem, elsőre azt gondoltam, hogy kiakarnak lőni minket, ezért lerángattam mindenkit az előcsarnokba... páran nem jöttek, páran visszamentek és páran a pincébe mentünk... a nevek nem fontosak.
Miután a pincéből felvonultunk a társalgóba ott már nem találtunk senkit, Takumit leszámítva. Az erkélyről már nem lehetett látni a helikoptert, ezért úgy döntöttem elmegyünk kocsival arra és megnézzük mi történt a géppel. Épp elindultunk a kastélytól, amikor Juliette és társai is begördültek kocsijukkal, mondván, hogy visszajöttek értem, hogy menjek én is velük keresni a helikopterre utaló nyomokat.
A helikopter lezuhant. Kisebb tárgyak, berendezések a földön szanaszét repültek, még az egyik ülés is. A gép maga fennakadt egy fán... nem valami szép látvány. Felmásztam és egy majdnem fejét vesztett Nick nevű férfi hullájára bukkantam. A gépben nem találtam se több utast, se iratokat. Az URH rádió pedig csak recsegett.
Elindultunk hát visszafelé, Juliette hozta a fejszét, amit a gép oldalába fúródva találtam. Békésen mendegéltünk, amikor egy adig nem látott tisztásra értünk... eltévedtünk... A távolból füst kígyózott az ég felé, elakartunk indulni arra, de közben a közeli fák közül hangok ütötték meg a fülünket és Josef lépett elő a fák közül. Rögtön ellőttem a lábát, de, mintha meg se érezte volna, undorodva tekintett ránk és azt mondta azért van itt, hogy megöljön mind annyiunkat. Remek! Nem árulta el, hogy vannak- e társai, de biztosan. Fejbe akartam lőni, de ijesztgetésből csak a fülét lőttem el. Ezután számokat kezdett sorolni számunkra értelmetlennek hangzott az egész. Olyan, mint egy meghibásodott gép, aki a vész kódot mondja... mondta Jack, hogy az alagútban történt robbanás előtt is számokat mondogatott. Felálltam és fejbelőttem. Ő eldőlt. Meghalt, elvileg, de nem hiszem... a kastély felé vettük az irányt miután elvettem tőle fegyverét, töltényeket, egy ceruzát és egy medált... később megvizsgálom őket.
Juliette... nagyon feszült mostanában, imádom, szeretem, de leszedi a fejem... féltékeny Stephre... azt mondta azért, mert ismeri... én nem, nem is fogom, csak húzzunk el innen, Juliette is ezt kívánja, húzzunk el innen. Elég sokat vitáztunk az elmúlt napokban, remélem kitartunk...
Fabrizio
2010. július 27., kedd
2004. július 14. (szerda)
Hmm... az események érdekes fordulatot vettek... Sebastiant meg Collynt kicsit kiosztottam, olyan sügérek... nem látják, hogy mi folyik körülöttük és ez nagyon szarul esik. Aztán találgattunk egy pesoról információkat és egy képről. A pesoról kiderült, hogy chilei és egy 500-as. Egy ismert gyarmatosító konkvisztádor van rajta, akit indiánok öltek meg egy csatába. Az 1550-es években élte fénykorát.
Úgy gondoltuk páran, hogy kimegyünk a faluba, de Iklakot már vagy egy teljes napja nem láttuk sehol, sőőőt nagyon senkit se látunk sehol... így hát a páncélozott BMW terepjáróval, amit azután csináltam a Vedantarral, hogy Collyn felidegesített, mert szükségem volt egy kis kocsikázásra, tehát azzal elindultunk a falu felé. Igen ám, csak a falut és a belső birtokot egy tömör fémkapu választja el, ahol nem akartak kiengedni minket. Nekimentünk az ajtónak...
Semmi bajunk nem lett, a kapunak se, csak a kocsi horpadt be elől. Kiszálltam, már eléggé ideges voltam így három választási lehetőséget adtam az őrnek. A legrosszabbat választotta... kénytelen voltam ellőni a kezét és leütni. Mivel segítséget nem tudtunk hívni hozzá a meghibásodott kaput részben automatikus vezérlő rendszerrel, részben kézi erővel kinyitottuk és a falu felé mentünk.
A faluba alig volt élet... a törzsfőnökhöz mentünk, aki döbbenten nézett ránk, de rögtön kezelésbe vetette az őrt. A kérdéseinkre csak csodálkozással reagált és választ nem adott semmire... valahogy éreztem.
Az esőzés miatt nem tudtunk a sáros emelkedőn felmenni a kocsival, így ideiglenesen menedéket kértem a törzsfőnöktől, aki szívesen lát minket... csak válaszokat nem tud adni semmire...
Úgy gondoltuk páran, hogy kimegyünk a faluba, de Iklakot már vagy egy teljes napja nem láttuk sehol, sőőőt nagyon senkit se látunk sehol... így hát a páncélozott BMW terepjáróval, amit azután csináltam a Vedantarral, hogy Collyn felidegesített, mert szükségem volt egy kis kocsikázásra, tehát azzal elindultunk a falu felé. Igen ám, csak a falut és a belső birtokot egy tömör fémkapu választja el, ahol nem akartak kiengedni minket. Nekimentünk az ajtónak...
Semmi bajunk nem lett, a kapunak se, csak a kocsi horpadt be elől. Kiszálltam, már eléggé ideges voltam így három választási lehetőséget adtam az őrnek. A legrosszabbat választotta... kénytelen voltam ellőni a kezét és leütni. Mivel segítséget nem tudtunk hívni hozzá a meghibásodott kaput részben automatikus vezérlő rendszerrel, részben kézi erővel kinyitottuk és a falu felé mentünk.
A faluba alig volt élet... a törzsfőnökhöz mentünk, aki döbbenten nézett ránk, de rögtön kezelésbe vetette az őrt. A kérdéseinkre csak csodálkozással reagált és választ nem adott semmire... valahogy éreztem.
Az esőzés miatt nem tudtunk a sáros emelkedőn felmenni a kocsival, így ideiglenesen menedéket kértem a törzsfőnöktől, aki szívesen lát minket... csak válaszokat nem tud adni semmire...
Fabrizio
2010. július 25., vasárnap
2004. július 13 (kedd)
Sok minden történt az elmúlt héten... Josefet követtük és kiértünk az erdőbe, ahol találkoztunk egy emberrel, aki visszaakart küldeni minket a kastélyba, de Josef leütötte... nem bízom én ebbe a fazonba. Tovább mentünk és egy barlangba jutottunk, azt hiszem, amit Josef berobbantott és Ő maga elmenekült minket pedig magunkra hagyott... Jack megsérült, a többiekkel ép bőrrel megúsztuk. Nem sokkal később vissza tereltek minket a kastélyba. Jacket megműtötték.
Az idő nem javul... ma kedd van. Iklak egyik embere beállított, hogy menjünk vele, mert Iklak akar valamit, kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni... Előző nap épp azt latolgattuk, hogy hogyan húzzunk el innen... Páran elmentek, jómagam maradtam és kimentem a törzs főnökhöz... semmi újat nem tudtam meg. Mikor visszaértem a kastélyba Emma és Jack ismét ott volt, nem mentek el... később Takumi is visszatért az ő gépének kilőtték a tankját... érdekes. Collyn kiment a parkba és meglőtték... Bryannel hoztuk be, a társalgó erkélyén pedig olyan nyílvesszőt talált Takumi, amivel a gépét is lelőtték. Hosszas okfejtésbe kezdtünk és az eseményeket az első naptól fogva átgondoltuk. Egyelőre még tök homály minden.
Az idő nem javul... ma kedd van. Iklak egyik embere beállított, hogy menjünk vele, mert Iklak akar valamit, kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni... Előző nap épp azt latolgattuk, hogy hogyan húzzunk el innen... Páran elmentek, jómagam maradtam és kimentem a törzs főnökhöz... semmi újat nem tudtam meg. Mikor visszaértem a kastélyba Emma és Jack ismét ott volt, nem mentek el... később Takumi is visszatért az ő gépének kilőtték a tankját... érdekes. Collyn kiment a parkba és meglőtték... Bryannel hoztuk be, a társalgó erkélyén pedig olyan nyílvesszőt talált Takumi, amivel a gépét is lelőtték. Hosszas okfejtésbe kezdtünk és az eseményeket az első naptól fogva átgondoltuk. Egyelőre még tök homály minden.
Fabrizio
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)